Tom: A laza raszta-fiú

Tom megelőzte öccsét, 10 perccel korábban jött a világra, mint ő. De később ez maradt az egyetlen különbség kettőjük között, ugyanis az ikrek úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Mindketten barna szeműek, világosbarna hajúak és meglehetősen vékonyak voltak, ami a mai napig nem változott. Az édesanyjuk eleinte egyforma ruhákba öltöztette őket, és ilyenkor az emberek egyáltalán nem tudták megkülönböztetni a két legénykét. Tom a BRAVO-nak mesélte: ,,Amikor kicsik voltunk, a mama teljesen egyformán öltöztetett minket. Mi azonban hamarosan különböző ruhákat akartunk hordani. 8 éves korunkban teljesen eltérő ízlésünk alakult ki.” A kezdetek kezdetétől rosszaságokon törték a fejüket. Már az óvodában ártatlan, de hatásos tréfákat eszeltek ki: ,,Az őrületbe kergettük a nevelőnőnket. Volt egy-egy pólónk ,,Bill” és ,,Tom” felirattal, amit időnként összecseréltünk. És akkor ő többet nem tudta megállapítani, melyikünk kicsoda. Halálra nevettük magunkat. Mire iskolába mentünk, ez a trükk már nem működött, mert egész máshogy alakítottuk a külsőnket. Bill és Tom kisgyerekként mindent együtt csinált, és a showbizniszben is együtt startolt. Először nem zenészként, hanem egy TV-film szereplőjeként. 1995-ben ikerpárt alakítottak egy német TV-drámában, a ,,Verrückt nach dir”-ben (Bolondulok érted). Csaknem meghiúsult a ténykedésük, mert természetesen a forgatáson is hozták a formájukat. Tom nevetve emlékezett vissza egy jelenetre, mikor a TH-val 2006 februárjában Stern TV-ben vendégeskedett: ,,Egyáltalán nem akartunk részt venni a felvételen, és ezért bezártam a főszereplő nőt a mosdóba, a kulcsot pedig eldobtam.” Végül csak egyetlen epizódban tűntek fel az ikrek a filmvásznon. Forgatás után gyorsan más irányt vett a művészi karrierjük. 7 éve mozognak a rockzene világában. Nevelőapjuk, Gordon Trümper, aki maga is zenész, felakasztott egy gitárt a kis Tom szobájának a falára, és kíváncsian figyelte a kis srác első találkozását a hangszerrel, melyet azóta szinte le sem tett a kezéből. A Giga magazinnak mesélt Tom a gitártanulással kapcsolatos élményeiről: ,,A nevelőapám tanítgatott, aki korábban maga is egy hardrock-bandában gitározott. Van egy zeneiskolája, ahol eléggé szabadon érdemjegyek nélkül lehet tanulni. Ez nagyon klassz, mert így az első pillanattól kezdve támogatni tudta a kreativitásunkat. A zeneiskolában folyton próbáltunk. Ki tudtuk próbálni, mire vagyunk képesek.” Tom nagyon kitartó, és jelenleg is minden nap gyakorol a hangszerén. Gitározni sokkal jobban szeret, mint énekelni, annak ellenére, hogy az is jól menne neki. Bill elárulta a BRAVO-nak: ,,Tomnak nagyon jó hangja van, csak nem mer énekelni.” Ezért maradt meg mindeddig a gitárnál. Az Evens und Trends online magazinnak elárulta: ,,Egész idő alatt nálam volt a szerencsehozó gitárpengetőm. Ez a legelső pengetőm, amivel annak idején gitározni kezdtem. Már nem tudom használni, annyira elnyűttem. Ennek ellenére mindig magamnál hordom.”  Tomnak ezen kívül van még egy talizmánja: egy kő, aminek a közepén természetes módon keletkezett egy lyuk. A régmúltban azt tartották, hogy az ilyen kő megvédi a házi szárnyasokat a gonosz szellemektől. A zene, amit Tom gyerek korában hallgatott, egészen más volt, mit amilyet most játszanak. Az első albumán könnyű popzenei számok szóltak. 6 éves korában kapta ajándékba, és a nagynénje autójában hallgatta állandóan. Amikor a zenei ízlése megváltozott, kemény rock-ot kezdett hallgatni. Az első önálló CD-je egy Aerosmit album volt. Megismerkedett a Hip-Hop-al, majd a graffitivel, és mindkettőt nagyon jónak találta. A kedvence és egyben a példaképe a német rapper, Samy Delux lett. Az ő koncertjét látogatta meg életében először. Kedvenc együttese a német rockcsapat, a Guano Apes. A csöpögős dalokat viszont ki nem állhatja: ,,Sok mindent meghallgatok, de Withney Houston-tól az ,,I Always Love You”-t ki nem állhatom. Állatira az agyamra megy.” A legjobban az elektromos gitáron alapuló zenét szereti. Amikor a színpadon áll, mindenki látja, hogy ezt a hangszert kifejezetten neki találták ki. Rengetek energiája van, amit koncertek alatt húrokon vezet le. Tom egy energiabomba, és ő a tartalékait levezesse, nem mindig elég a zenélés. Így hát belekóstolt a fociba, a beseball-ba és a karatéba is. Ez utóbbit elsősorban a nagyapja kedvéért próbálta meg, amit a BRAVO-nak mesélte: ,,A nagyapám a példaképem. Neki akartam örömet szerezni, amikor karatézni kezdtem. Nagyon nehéz volt neki bevallani, hogy ez a sport nem különösebben nekem való. Először azt hittem, csalódott lesz, de nagyon megértően viselkedett.” Tomnak és Billnek kisgyerekként és kamaszként rengeteg szabadideje maradt. A szüleik lehetőséget adtak nekik, hogy próbálgassák a képességeiket és a korlátaikat. Tom így mesélt az édesanyjáról a BRAVO-nak: ,,Nagyon jó viszonyban vagyunk. Minden problémánkkal hozzá fordulhatunk, és segít nekünk megoldani azt. De úgy mindig hagyott minket önállóan dönteni, ezért tudom manapság, hogy mit akarok és mit nem.” Az Event und Trens-ben pedig: ,, Világos, hogy ha valaki baromságot csinál, az szül némi feszültséget otthon. De a mi szüleink soha nem voltak túl szigorúak velünk.” A Kaulitz-ikrek bosszúsága az iskolában kezdődött. A BRAVO-nak ecsetelte az első tanítási napját: ,,Először állatira izgalmasnak találtam. A mai napig emlékszem az ajándékcsomagra, amit kaptam. Nem csak édességgel volt tele, hanem tanszerekkel is. Volt benne egy csomó minden. Töltőtoll, filctoll, még egy kis tolltartócska is. Iszonyúra örültem.  Az első tanítási napon egyenesen felnőttnek éreztem magam.” Ez az érzés sajnos hamar elmúlt: ,,Már a második napon nagyon pocséknak tűnt minden. A tanórák alatt nem szabadott Billel beszélgetnem. Természetesen nem hagytuk magunkat. A tanító nénink nagyon mérges volt. Kezdettől fogva pikkelt ránk. Még jó, hogy nem akartam többet iskolában menni.” De természetesen muszáj volt, ahogy Tom meséli tovább: ,,A mama erőltette az iskolába járást, de mi nem hagytuk magunkat legyőzni. Persze nem a mamával ellenkeztünk. Az iskola miatt vele soha nem volt különösebben vitánk.” A kis Tom izgalomra vágyott, az iskola pedig nagyon unalmasnak bizonyult: ,,Nagyon utáltam, hogy nem ökörködhettem egész idő alatt kedvemre, hanem ehelyett csendben kellett üldögélnem. A tanárok meg voltak áldva velünk! Ma már nem vádolom őket semmiért.” Tom abban az időben nem tanult valami szorgalmasan, és a házi feladatait is rendre elfelejtette megcsinálni. Ennek ellenére a wolmirstendti Kurfrüst-Joachim-Friedrich Gimnáziumban a 10. osztályban már Billel együtt egész jó jegyeket szereztek. Tom leginkább a művészeteket, a társadalom ismeretet és az etikát kedvelte. A Sputnik nevű ifjúsági rádióadón felvilágosította a hallgatókat, miért nem boldogulhatnak velük a tanárok: ,,Ha egy tanár nem szépen szólt egyikünkhöz, egyből 2 ellenséget szerzett magának, mert mindig egymás pártját fogtuk. Érthető, hogy meggyűlt a bajunk a tanárokkal.” Tom egy tanár reakcióját ecsetelte a POPCORN-ban 2005 szeptemberében: ,,Gyakran az egész osztály elé kiállítottak minket rossz példa gyanánt.” Az ikrek nemcsak szóval védekeztek a szerintük igazságtalan bánásmód ellen, hanem az is előfordult, hogy megdobálták a tanárt papírgalacsinnal, vagy leöntötték tintával. A 7. osztályban végül megelégelték a pedagógusok, és erőszakkal szétválasztották őket. Ettől kezdve a gimiben csak a szabadon választható tantárgyakat tanulhatták együtt. A tanárok ezért sem lelkesedtek túlságosan. Az ikrek eléggé nehezen viselték az iskola megpróbáltatásait.

Folytatás: második oldal

<<vissza