A beszámolót Tom Junkersdorf, a Bravo magazin főszerkesztője kezdi: „Volt egy iskolás srácokból álló fiatal csapat, akik egész jó rockzenét játszottak, de azt nem hallgatta senki. Aztán felfedezte őket a Bravo, és hirtelen keresettek lettek. Egész Németország a Tokio Hotelről beszélt, és az összes TV-adó és magazin törte magát, hogy szerepeltethesse a srácokat. Mindenki a siker titkára volt kíváncsi, de a négyes azt csak velünk osztotta meg. Azért esett ránk a Tokio Hotel választása, mert mi a kezdetektől hittünk bennük.”

            Tagadhatatlan, hogy a német ifjúsági folyóirat korán felfigyelt a Tokio Hotelre, és attól fogva sokszor helyet adott nekik a hasábjain. Már azelőtt nyilvántartotta a bandát, mielőtt az első daluk az üzletekbe került volna. A magazin életében ez még soha nem fordult elő korábban. A lapnak nem szokása olyan együtteseket támogatni, akiket senki nem ismer. Ahhoz, hogy valakiről írjanak a lapban, először az kell, hogy jó helyezést érjen el a toplistákon.

            A rendhagyó döntésért a szerkesztő helyettes, Alex Gernandt a felelős. Ő jelentetett meg egy fél oldalas cikket a bandáról 2005. július 20-án a magazin „New-comer-Check” (Újoncok feltérképezése) című rovatában. Így írt róluk: „A négy srác zenéje teljesen magával ragadó. Ez a csapat egyszerűen fantasztikus!” Ezzel az egy mondattal Alex Gernandt egy lavinát indított el. Két héttel és két lapszámmal később a Bravo már a címlapján hírdette, hogy az újságban kétoldalas cikk olvasható a Tokio Hotelről, melyet ekkor már az „új szupercsapat” néven emlegetett. Ebben az időben még mindig nem volt ismert egyetlen dala sem az együttesnek. A „Durch den Monsun” csak augusztus 15-én jelent meg, a teljes album pedig öt-héttel később.

           A négy ifjú magdeburgi rocker karrierje ettől kezdve folyamatosan ívelt felfelé, és a Bravo minden lépésükről beszámolt. Hamarosan címlapsztori lett a sikertörténetük, és nemsokára megszokottá vált, hogy szerepelnek a borítón. Mikor világossá vált, hogy rajongók százezrei akarnak minél többet tudni az új sztárokról, a lap egy 100 oldalas különszámot jelentetett meg, melyben csak a Tokio Hotel kapott helyet. Ez az összeállítás 2005 novemberében 207 000-es példányszámban kelt el. Végül is elmondhatjuk, hogy Alex Gernandt, aki már 2004 szeptemberében felfigyelt a srácokra, nagyrész vállalt a Tokio Hotel csúcsra juttatásában.

Miért hittél már olyan korán a Tokio Hotel sikerében?

GERNANDT: Mikor 2004 szeptemberében lejátszottam magamnak a demófelvételüket, egyből úgy gondoltam: wow, az énekes úgy hangzik, mint Nena. A dal biztosan a toplistákra kerül! Három szókimondó dalt hallhattam a demón. A „Rette mich”, a „Schrei” és a „Durch den Monsun” szerepelt rajta. A Tokio Hotel hangzását teljesen egyedinek találtam. A fiúk a kezdetektől mély benyomást tettek rám.

Hol és hogyan kerültél először a Tokio Hotel közelébe?

GERNANDT: Ahogyan már modntam, ez 2004 szeptember 30-án történt. Aznap zajlott Berlinben a Bravo-Super-Show. A BMG/Hansa lemezkiadót kerestem ott fel, hogy új témákat kapjak tőlük a lap számára. Nem sokkal indulás előtt hallgattam meg az említett három dalt, és még a hatásuk alatt voltam. Jó fülem van már a tehetség kiválasztására, hiszen hosszú idő óta ez a munkám. A banda, akinek a demóját hallgattam, Schreinak nevezte magát. A fülemben dübörgött a fiatalos hangzásuk, és éreztem, hogy sínre kell tenni a pályájukat Megemlítettem őket a lemezcég emberének is, aki látva a lelkesedésemet megkérdezte, mit gondolok, mennyi idősek. Azt feleltem, a húszas éveik elején járhatnak. Mire ő vigyorogva felvilágosított, hogy nem idősebbek 14-16 éveseknél. Alig akartam elhinni, hiszen nagyon profin hangzott a felvételük. Láttam fotókat a srácokról, amik csak megerősítették a véleményemet. Nagyon feltűnőnek és egyedinek találtam a megjelenésüket. Egyértelmű volt, hogy nem marionettfigurákról, hanem nagyon is önálló fiatalemberekről van szó. Meglátszott rajtuk, hogy már négy éve együtt zenélnek, és jártasak az elő szereplésben is. Egyértelmű volt, hogy nagyon jó barátok, és senkitől, semmitől nem tűrik el, hogy a sikereik útjába álljon

Mielőtt elvállaltuk, kértem a lemezcég emberét, hogy folyamatosan tájékoztasson, hogyan alakul a fiúk karrierje. Nagyon érdekelt, mert a Bravónál nemcsak szerkesztő helyettes voltam, hanem az én feladatom volt az új tehetségek felkutatása is. A múltban olyan emberekre figyeltem fel, mint Sarah Connor,  Shakira, a Juli, Christina Stürmer vagy Sido. De a Tokio Hotel még náluk is különlegesebb. Ekkora hisztériát már régóta nem váltott ki egyetlen sztár sem.

Hogy alakult a továbbiakban a Bravo és a Tokio Hotel kapcsolata?

GERNANDT: Majdnem öt hónappal később hallottam róluk újra. 2005 tavaszán bejelentkezett hozzám a Universal lemezkiadó marketingvezetője. Találkozót kért a müncheni szerkesztőségünkbe, hogy bemutasson egy fiatal magdeburgi együttest. Magdeburgból egyből a Schrei jutott eszembe, és megkérdeztem, hogy játszik-e a bandában egy ikerpár. A Universal embere meglepetten kérdezte, honnan ismerem ezt a teljesen ismeretlen bandát. Elmeséltem neki, hogy már régóta kíváncsian várom azt a találkozást.

Hogyan zajlott le a találkozó?

GERNANDT:  2005 májusában felkerestem minden müncheni lemezcég PR-vezetőjét, és kikértem a véleményüket az akkoriban Schrei néven futó bandáról. A Sony és a BMG vezetői úgy vélték, a banda hamarosan szétválik. Nagyot tévedtek, mint később kiderült. A Universal vezetője, Tom Bohne meghallgatta a Schrei demóját, és nem sokáig tétovázott. Rövidesen lemezszerződést ajánlott az ifjú tehetségeknek.

Miért változtatták a srácok a nevüket Schreiről Tokio Hotelre?

GERNANDT: A Schreit a lemezcég nem találta elég ütősnek. Azért lettek Tokio Hotel, mert japán nagy város a fiúk kedvence, annak ellenére, hogy még soha nem jártak ott.

Jelezte a Bravonak a Universal, hogy szerződést akar kötni a fiúkkal?

GERNANDT: Igen, egyből! A zenei tehetségükről és az eredetiségükről azonnal meggyőződhettem. Már mondtam, hogy az első találkozás után szerettem volna a srácokkal együttműködni. Már a kezdetektől hittem benne, hogy a Tokio Hotel sikeres lesz. Az ifjú rockerek és én egy kézfogással megállapodtunk, hogy a Bravo lesz az első számú és kiemelt médiapartnere az együttesnek. Ahogy megegyeztünk, teljes gőzzel nekiláttunk a megvalósításnak, bár akkor még nem voltam benne száz százalékosan biztos, hogy mekkora lesz a siker.

Mi történt ezután?

GERNANDT: A beszélgetés utáni napon az irodámban a „Durch den Monsun”-t hallgattam újból és újból. Mindig ezt csinálom, amikor egy új témába vágok bele. Szerintem a „Durch den Monsun” beállhatott az olyan kiváló német rock dalok mellé, mint a „Perfecte Welle” a Julitól, a „Simphonye” a Silbermondtól és a „Die Welt steht still” a Revolverheldtől. De a kollégáim véleménye megoszlott. Sokan találták a „Durch den Monsun”-t klassznak, de akadtak olyanok is, akik szerint a szám kész büntetés.

Hogyan folytatódott a Tokio Hotel és a Bravo kapcsolata?

GERNANDT: 2005 kora nyarán találkoztam először személyesen a zenekarral, a müncheni Weryton-stúdióban. A banda öt dalukat játszotta el nekem élőben. A jelenet nagyszerű volt, és csak megerősített abban, hogy a Tokio Hotel nagy karrier előtt áll. A számaik bemutatása után még egy órán át beszélgettünk. A srácok nagy rock rajongók, és lenyűgözték őket a történetek, melyeket a hírességekről meséltem. Korábban a Bravo vezető riportereként rendszeresen találkoztam a Metallicával, a Guns N’ Rosesszal, Bon Jovival, de még Michael Jacksonnal is, így rengeteg érdekességgel tudtam szolgálni. Feszülten figyeltek, és elhalmoztak egy szomó kérdéssel.

 Azután meséltek nekem a nagy álmukról, hogy egyszer szeretnének a Bravo- Super-Show színpadára állni. A találkozó végén azt gondoltam: „Erre nem kell sokat várnotok. Sőt, egyszer még szupersztárok lesztek.”

Mit szólt a Bravo ahhoz, hogy szokásostól eltérően egy ismeretlen bandáról jelent meg tudósítás?

GERNANDT: Korábban belevágtam, mint szokás. Jóllehet, az olvasóink akkoriban még egyetlen Tokio Hotel számot sem ismertek, a banda látványa is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy levegye őket a lábukról. Ez alapján már kezdett kirajzolódni a későbbi hatalmas siker. Visszatekintve természetesen örülök, hogy olyan hamar ráakadtam a Tokio Hotelre. Úgy éreztem, a szerződésük segített a fiúknak abban, hogy ilyen hamar ekkora sikereket érjenek el.

Saját gépelés! Jenníí (c)
<<Vissza