A szépreményű négyes tehát teljesen egyedül készítette el az első albumát, a Devilisht. Ebben az időben minden hétvégén felléptek a törzshelyükön, a Gröninger Badban. Aztán egy alkalommal felfigyelt rájuk az egyik néző, aki nem volt már, mint az ismert zenei producer, Peter Hoffmann, aki már korábban is találkozott Billel.

Erre nem sokkal korábban a Sat1 televízióban megrendezett tehetségkutató versenyen került sor. Hoffmann egyike volt a show producereinek, és hozzájárult ahhoz, hogy Bill kiessen a nyolcad döntőben. Ennek ellenére már akkor is nagyon tehetségesnek találta a fiút. Ettől kezdve figyelemmel kísérte a banda pályafutását, így kötött ki végül a magdeburgi klubban. Végignézte a Devilish fellépését, és az előadás után megszólította a fiúkat.

2005 augusztusában így mesélt a producer a Der Spiegel című lapnak arról az éjszakáról: ,,Azt gondoltam, ezek a fiúk hamarosan nagyon híresek lehetnek!”

Az este után meghívta a srácokat a stúdiójába. Bill a következőképpen mesélt erről: ,,Hihetetlen szerencsénk volt. Soha nem hittem volna, hogy egy olyan kisvárosban, mint Magdeburg, valaha felfigyelnek ránk. Még nagyon bizonytalanok és gyámoltalanok voltunk, de egy jó barátra tettünk szert, aki a szárnyai alá vett minket.”

Egy percig sem volt kérdés, hogy a fiúk elfogadják-e a meghívást. Már egy héttel az emlékezetes találkozó után a stúdióban tolongtak. A parasztházból stúdióvá avanzsált épület Lüneburg mellett található. A fiúk érthető módon nagyon izgatottak voltak. Hiába gyűjtöttek már a fellépéseik során némi tapasztalatot, ez a helyzet nagyságrendekkel eltért a megszokottól.

Tudták, hogy ettől kezdve a siker főleg a producercsapaton múlik. Hoffmann bemutatta a gárdát a négyesnek: Pat Brenzer, Dave Roth és David Jost. A művészek listája, akikkel Hoffmann és a három barátja korábban együtt dolgozott, nagyon színes és tiszteletreméltó. Köztük van a The Doors, a Mötley Crüe, a Falco, a The Corrs, Sarah Brightman, a Faith Hill, de dolgoztak Patrick Muóval, Marianne Rosenberggel, Marlon és Oli Pocherrel, továbbá a Lolliposszal. A fiúk David Jostot már korábbi énekesi pályafutásából kifolyólag ismerték. A Boyband Bed & Breakfast együttesben állt a mikrofon mögött.

Az ifjú tehetségek előtt világossá vált, hogy valódi profik kezébe kerültek. Örömükben alig találtak szavakat: ,,Az izgatottságtól elakadt a szavunk!” – nyilatkozta Bill később a Spiegelnek.

Hogy feloldódjanak kissé, Hoffmann meghívta őket ebédre, ahol a saját gyerekei is segítettek ellazítani a srácokat. Később szóba kerültek a jövőbeli tervek. Hoffmann egy teljesen új számokból álló albumot készült felvenni a fiúkkal, és felajánlott egy lemezszerződést.

Hőseink nagy álma elérhető közelségbe került. Egy percig sem volt kérdés számukra, hogy aláírják-e a szerződést! Egy emberként mondtak igent a producer ajánlatára. De vajon bírják-e az iramot? Hiszen a szerződés időpontjában még mind a négyen kiskorúak voltak.

Szerencsére ez semmi problémát nem okozott. A szüleik örömmel adták áldásukat a megállapodásra, és aláírták a szükséges iratokat fiaik helyett. Bill később a következőket mesélte a Der Spiegelnek a törvény által állított nehézségekről: ,,Minden szerződést meg kellett mutatni a gyámügyi bíróságnak, akik újra és újra mindent ellenőriztek.”

Ettől kezdve nehéz idők vártak a fiúkra. Állandó gyakorlás és teljesítményük fokozatos fejlesztése. Ebben sokat segítettek nekik a producereik is. Ezentúl minden szabad percüket a stúdióban töltötték és a szorgalmas munka eredménye hamarosan érezhetővé is vált. A srácok ez alatt az idő alatt nemcsak zenészként, hanem barátként is egyre jobban összekovácsolódtak.

A munka a stúdióban sok új ismerettel szolgált a valódi zeneiparról. A négy ifjú rocker folyton gyakorolt, javítgatta a hibákat és csiszolták a dalaik minőségét. Megismerkedtek a stúdiófelszerelésekkel, megtanulták, hogyan hozhatják ki a legtöbbet a hangszereikből, és Bill továbbfejlesztette az énekhangját.

Georg ebben az időben nagyon szókimondóan nyilatkozott a német ifjúsági tv-adón, a Gigán: ,,A gyártónál van a kész albumunk, és profikkal dolgozunk együtt.” Tom pedig arról panaszkodott akkoriban, hogy állandóan az iskola és a színpad között rohangál.

A dalok együttes erővel, csapatmunkában készültek. Bill így ecsetelte a stúdióban eltöltött időket: ,,Kibontakoztathatjuk a kreativitásunkat. A producerek meghagyták nekem a szövegírás nagy részét, csak néhány ötlettel segítenek, Időnként eszükbe jut egy jó versszak vagy egy ütős refrén.”

Amikor a csapat 15 dalt elkészített, kiválasztottak ebből 12-t, amint az albumra szántak. A producerek úgy gondolták, a Devilish megérett a felvételre. Bill a stúdiófelvételekről azt nyilatkozta: ,,Az egész két stúdióban zajlott. A felvevőszobában próbálgattuk, hogyan hangzanak a dalok a legjobban. Én mikrofonba énekeltem, hogy a többieket magával ragadja a ritmus. Amikor a dobot és a gitárokat felvették, én a másik szobában voltam, egy énekkabinban. Fejhallgatón hallottam a zenét, amihez hozzáénekeltem a szöveget.”

Bill ekkor már minden dalt németül énekelt, nem úgy, mint az első és egyetlen Devilish albumon. Nyilvánvaló volt, hogy olyan, általuk csodált németül éneklő együttesekről vesznek példát, mint a Julia Silbermond, vagy a Wir sind Helden. Bill szerint: ,,Ők egyszerűen fantasztikusak! Nagyon jó érzés azt látni, hogy egy német nyelvű banda előbbre lép a ranglistán. Ezek az együttesek nagyon jól csinálják!”

A Tokio Hotel szövegei jól tükrözik a fiatalság érzelemvilágát. Sok tizenéves szívéből szólnak. Bill elmondta egy internetes portálon, hogy mit tart fontosnak, amikor komponál: ,,Próbálok olyan témát találni, ami a mindennapi életről szól, és megmozdítja a fiatalságot.”

A zene, amit a fiatalok a stúdióóban felvettek, hamisítatlan rock. Tom a következőket nyilatkozta a felvételekről az Interneten: ,,A számok nagyon letisztultak. Az albumon lesz kemény rock, mint például a Schrei, és lesznek balladák is, mint a Rette mich. Próbáltuk összekötni az érzelmes dalokat a német rockzenével.”

Bill pedig egy interjúban így nyilatkozott ugyanerről: ,,Az album elég sokrétegű lett. Igyekeztünk úgy összeválogatni a dalokat, hogy legyenek köztük olyanok, melyeknek a szövege elgondolkodtathatja a hallgatóságot, és legyenek olyanok is, melyek célja egyszerűen szórakoztatás. Azt hiszem, sikerült elérni, hogy az albumon szereplő dalok a legkülönfélébb hatásokat váltság ki.”

Saját gépelés! Neko (c)
<<Vissza